Decemberben szakítottam életem nagy szerelmével, akivel 12 évig voltam együtt szeretői kapcsolatban. Vagyis nem éltem vele, csak mindenben alárendeltem magam, hülye voltam, egyszóval magam is szégyellem, hogy ott vert át, ahol akart. No mindegy. Vége. Sokadszor, de most végleg.
Májusig szenvedtem, győzködtem magam, hogy túl kell lépnem rajta. Aztán amikor megint felhívott, eldöntöttem. Mindenféle pasizást befejeztem. Ha szex kell, eljön az a galád, hiszen ahhoz értett. De az érzelmeim már nem adom. Neki sem. ( a fura, hogy így nem volt olyan jó a szex, és nem kell tovább)
Az energiáimat másba fektettem. Elhatároztam, hogy lefutom a félmaratont, és sokadszor előveszem az angolt. Azóta heti 3-4x futok, keményebben jógázom, és néha crossfit. Ez persze meglátszik rajtam, még akkor is, ha elmúltam 50, mert valaha azért nem volt rossz alakom.
Ahogy elengedtem mindent, és nem csak elhatároztam, hanem komolyan is elkezdtem változtatni, akkor jelent meg ez a pasi. Nem akartam, nagyon nem. És most itt van, és az érzékeim megint működnek, össze vagyok zavarodva. Még mindig csak ismerkedünk, még mindig nem csókolt meg. De szinte érzem, hogy alig bírja már, amivel én is így vagyok.
Ma épp angoloztam. Jött egy üzi…Hiányzol. Bumm…egy szót nem értettem többet. Holnap Balcsi.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: